Kecskeméti Baptista Gyülekezet

,,Dávid az Úr nevében győz, Dávid, a lenézett kis hős, Dávid, a pásztorból király, ki bátorsággal jár, a hárfán jól játszó és szívében király” (Révész László)

A második Kecskeméti Keresztyén zenei tábor közel 60 résztvevője az idén Dávid király Istentől kapott áldott életének titkait kutatta. A titkok hetének fő zenei feladatát Révész László új gyerekdarabjának betanulása és előadása jelentette.

- Már az is egy titok, hogyan születik meg egy zenés darab szövege és hogyan kerülnek papírra a kottafejek.

Révész László: - Amatőr zeneszerző vagyok. Nem úgy zsong a zene a fülemben, mint Mozartnak, aki alig bírta kivárni, hogy leírhassa, amit belül hall. Számomra az inspirációt két dolog jelenti: a felkérés, és a zeneszerzési vágy. A felkérés célt ad a komponálásnak. Akkor ijedten leülök és nézem az üres kottapapírt. Mit írjak rá? Próbálkozom, aztán áthúzom, vagy kitépem. Borzalmas kísérletek is vannak. De nem hagyom abba. Aztán egyszer csak kezd valami kibontakozni. Ha a madár a csiripeléssel, a szamár az ,,iá”- val, akkor egy zenész a maga hangjaival dicséri Istent. Még a hangszeres részben is. Minden Isten ajándéka.

Először imádkoztam, majd elhatároztam, hogy szöveget írok az Ige alapján, modernizálva, és gyereknyelven elmesélve. A gyerekek nem értik az absztrakciót, tehát a legkevesebb elvont fogalommal, de minél több konkrét eseménnyel tűzdelem tele a történést. Gondolok arra, hogy mit éreztem, mikor 5-10 éves voltam. Szerettem kardozni, enni-inni, játszani, ünnepelni, énekelni és zenélni, meg az embereket. Aztán felnőttként hallottam a Gryllus - dalokból párat, meg a magyar népmeséket a TV-ben és ezekből is ragadt rám valamennyi. De a legfontosabb a Szentlélek ereje. Nem vagyok ám delíriumban, mikor írok, csak az ima által megnyugszom, hogy annak ellenére, hogy most semmi különöset nem érzek, vagy hallok belül, kezdjem csak hittel leírni az első néhány hangot, majd követi azt a többi. Nagyon fontos a kitartó munka. A folyamat közben kap el a munka láza, vagy az inspiráló Lélek.

A táborig először csak az első nagyobb rész készül el. Most is így volt. Aztán napról napra születtek meg a soron következő tételek. Ebben már szerepet játszottak a szólisták képességei, meg a hallott próbák élménye. Nagy öröm volt így írni. Ez volt nekem a kegyelmi állapot.

Stílus? Ezzel mindig bajban vagyok. A nyári tábor jellege, a próba lehetőségek szabják meg a határokat. Aztán a hangszeresek száma, tudása, a kórus összetétele is meghatározó tényező volt. Ezért a közérthetőségre törekedtem, de a számomra is elfogadható módon. A komolyzene, és a musical határán mozog mind a két gyerekopera. (Inkább operácska, vagy zenés darab)
- Milyen érzés szerzőként követni a próbákat?

R.L.: - Öröm volt látni a gyerekek arcát. Azok arcok! Ragyogtak, néha mosolyogtak, máskor kifigurázták, vagy túlozták a dolgokat, de nagyon éltek! És öröm volt idén, a tábor elején hallani a múlt évi tábor zenei anyagát is, fejből! Csak úgy, maguktól.

Köszönöm a betanítóknak, előadóknak, és segítőknek, a másolóknak, az ötlettel szolgálóknak, meg a gyerekeknek is! De legjobban Istennek, aki mindezt megadta! Ő vésse beléjük az Igét így is! És Neki jár a dicsőség!

A betanítást, a szakmai koordinációt Balogné Papp Boglárka vezette.

- Nem könnyű nyári stílusban komoly szakmai munkát végezni. És ezt is Istennek kedves módon. Mi a titok- teljesíteni egy ilyen összetett kihívást- nemcsak ezen az egy héten, de a mindennapokban is?

Balogné Papp Boglárka: - A hátam közepére sem kívántam a nyári zenei tábort. Munkás, kimerítő év, 30 tanuló érettségiztetése után… szabadság helyett, 60 lármázó gyerek?! ... Még el sem kezdődött, de már a végét vártam. De Isten megszégyenítően többet készített nekem…

„Mi lett néked óriássá? Rémületté, Góliáttá? ’’- énekelték a gyerekek Dávid és Góliát kapcsán. Hitel? Gazdasági-válság? Munkahely? Kolléga? Hogyan győzhetem le az életem ,,góliátjait”? Azokat a nehézségeket, melyek az embereknek lehetetlen?
Ez Isten titka, amit velem – veled akar megosztani. Akkor, amikor kettesben vagy Vele, Teremtő Isteneddel! Férjemnek és nekem ezt tanította: hitel – hittel!

Így énekelték a gyerekek: „… ha szíved tiszta, Istenedé, melletted áll, minden harcban! Bízz az Úrban, őreá nézz. Ne félj, győzd le! Veled van az Úr!” (Idézet az opera szövegéből)

- Zsuzsa, te vendégtanárként vettél részt a fuvolatanításban nálunk. Bodrogon, keresztyén zeneiskolában dolgozol, és tanítasz más zenei táborokban is. Hogy érezted magad itt?
Lehotay Kéry Zsuzsanna: - Aranyos, tehetséges diákokkal, hívő munkatársakkal nagy áldás volt együtt szolgálni! Már az első napokban megtapasztaltam Isten segítségét. Az egyik nagylány az első óra után nem akart órára jönni. Gézával bíztattuk. Hála az Úrnak, másnap jött és a többiekkel együtt próbált. Az is előfordult, hogy órán kívül is hallottam a gyerekeket játszani, segítettek egymásnak is. Varga Anna egyik nap hiányzott, mert megbetegedett. De alig várta, hogy másnap már jöhessen!
Mindig élvezettel próbáltuk Laci művét is. Most sem csak pusztán zenei élmény volt, hanem közelebb hozta a történetet, segített elmélyedni a történetben.

Nagyon hálás voltam azért is, hogy meghívtatok Somogyi Tihamérék házi imacsoportjába is.

Ebben az évben is lenyűgöztek a reggeli áhítatok, Sámuel bizonyságtételei.

Kiemelném még a hét szervezettségét. Mindig tudtam, mi a feladatom, egészen pontosan mikor mit kell tennem, hol kell lennem. Tudom, hogy Varga Géza teljes szívből azon volt, hogy mind a gyermekek, mind a szolgáló felnőttek a legjobb feltételek között dolgozzanak és nyaraljanak is! Géza a mi szállásunkon is, ahol két lányommal laktam, mindig telepakolta a hűtőt finomabbnál finomabb ételekkel! Köszönjük! 

- Simon Manuéla, ebben a tanévben érettségizik Budapesten, a Bartók Béla zeneművészeti szakközépiskolában. A táborban hegedűt tanított. Nagyon megszerették a gyerekek.
Simon Manuéla: - Nagyon jól éreztem magam közöttük én is. Bár számomra is furcsa volt, hogy tanítani fogok, de nagyon örültem a diákjaimnak! Lelkesek voltak, megcsinálták, amit kértem és azt mondták, hogy visszavárnak. Hálás vagyok azért is Istennek, hogy kaptam tőle egy barátnőt, Vajda Fannit, akivel most is tartom a kapcsolatot. Mindenkinek köszönöm, hogy itt lehettem a táborban!

- Antal Noémi a Kodály Iskola zenetanára, kórusvezető, a Piarista templom kórusának tagja. Kolléganőnk, így sokszor elfogadja a meghívásunkat gyülekezeti alkalmakra és most már másodszor, a tábor oktatómunkájára is.

Antal Noémi: - Már a tavalyi táborban elhatároztam, hogy ha lehetőségem nyílik rá, akkor az idén is szívesen tanítok a táborban zongorát, ami akkor még nagy kihívás volt, most viszont nyugodtabb szívvel vártam az első napot. 

Kimondhatatlan szellemi és lelki feltöltődést adott nekem a nyár közepén ez az egy hét. Jól éreztem magam, szeretetteljes, közvetlen, családias  környezetben zenéltünk, és jó volt érezni, hogy nemcsak a zene szeretete köt össze minket, hanem a Jóisten szeretete is.

Vajda Fanni a következő véleményeket gyűjtötte össze 7 és 13 éves résztvevőktől:

- A zenei táborban jól éreztem magam, legjobban a furulya tetszett, de a játékokat is nagyon élveztem.

- Én a szünetet szerettem legjobban, de a hangszer is érdekes volt. Nagyon jó volt a társaság és a hangulat.

- Cseh Marika néni mindig figyelt arra, hogy ne legyünk éhesek, szomjasak és beszélgetett is velünk.

- A tavalyi táborhoz hasonlóan idén is élveztem a zenei hetet. Az ebéd nagyon finom volt, és a hangszertanulás mellett sok színes program közül választhattunk. A virágkötészeten szép csokrokat készítettünk, nagyon tetszett az imaséta is. Különösen jó volt, hogy az unokatesóim is itt lehettek.

Feketéné Tóth Judit fogta össze a délutáni lelki órákat és imádkozott a programért. A titkok hetéhez vezette őt az Úr. Dávid király szépsége, a kiválasztottsága, ereje, bátorsága, barátsága Jonatánnal, a tisztelete Saul felé, az Úrral való kapcsolata gyönyörű titokban rejlik. Csodálatos kaland volt felfedezni a titkok titkát az Igében, játékokban, beszélgetésekben, de még a csoportfoglalkozásokat követő kézműves foglalkozásokon is.
Feketéné Tóth Judit: - Tavaly nem tudtam részt venni a táboron, így nagy izgalommal készültem az ismeretlenre. Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy ötleteket és útmutatást adott mind a témákra, mind a csoportfoglalkozásokra. Nagyszerű dolog átélni, hogy imádkozva, egyetértésben és egységben tudtunk együttmunkálkodni. Hálás vagyok mindenkiért (lelkemben felsoroltam!), akik vállalták ezt a munkát és nagy lendülettel, lelkesedéssel kidolgozták a témaköröket. Dávid életét tanulmányozva én is sokat tanultam. Egyik nap a tiszteletről kellett csoportfoglalkozást tartanom, és Isten arra a napra küldött nekem is egy személyes élményt, egy „szemléltetést”, így saját bőrömön élhettem át, amiről engem is tanított az én Uram.
Mindennap arra igyekeztünk rámutatni, hogy az igazi értékeket Istentől kapjuk és Vele tudjuk megélni is. Az utolsó napon a titkok titkára: Dávid imaéletére koncentráltunk. Ehhez is fentről kaptam ötletet, hogy imasétát tartsunk. Nagy izgalom volt, hogy akire nagyon számítottam, Varjúné Kati pont aznap került kórházba, de Isten küldött segítőket, és így idejében elkészültek az imahelyszínek. Megható volt látni, ahogy az imasétáról több gyerek könnyes szemmel jött ki. Hiszem és remélem, hogy kicsit megízlelhették, milyen jó mindent Atyánkkal megbeszélni! Szombaton pedig én magam is átéltem a 23. zsoltárt a láthatatlan színházban. Különösen az ragadott meg, ahogy megvédett a halál árnyékának völgyében a jó pásztor.

Egyedül Istené a dicsőség, és dicsőség legyen, hogy hullott az igemag, és várjuk a Lélek munkáját tovább.