Kecskeméti Baptista Gyülekezet

Keresztyén családban születtem. Gyermekként szüleim mindig elvittek a gyülekezetbe így már születésemtől kezdve halottam Istenről, Jézusról. Édesapámtól sok bibliai történetet halottam, ami akkor érdekes volt számomra. Ilyen emlékezetes történet Sidrák, Misák és Abadnegó az égő tüzes kemencébe, ahonnan Isten kiszabadította őket és sok más történet.

7 éves voltam, amikor meghalt az egyik nagymamám, akihez nagyon kötődtem, ekkor gondolkoztam el először azon, hogy mi az élet célja, értelme. Szüleim akkor azt mondták, hogy csak a teste halt meg, de a lelke az Úr Jézushoz ment. Akkor gyermekként ezt el tudtam fogadni, és egy idő után már nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel.

Nem tartoztam a "jó" gyermekek közzé, mindig sikerült valami olyat tenni, ami nem szolgált szüleim örömére. Már gyermekként is éreztem, hogy nem tudok olyan lenni, amilyet szüleim elvárnak tőlem, ezért sokszor keveredtem rossz dolgokba, és egyre inkább lázadódóvá váltam. De továbbra is ott éltem a gyülekezetben, volt, amikor szívesen, volt, amikor csak azért, mert ezt várták tőlem. Mindig különös hatással voltak rám a karácsonyi alkalmak, ezeket nagyon szerettem. A Jézusról szóló történetek úgy éltek bennem, mint valami régi történet, aminek semmi köze a jelenlegi életemhez.

17 évesen bemerítkeztem saját döntésem alapján (senki nem kérte ezt tőlem), mégis így utólag azt látom, hogy nem voltam tudatában annak, hogy ez mit jelent a gyakorlatban.

Később férjhez mentem egy fiúhoz, akit gyerekkorom óta ismertem, ő is ott nőtt fel a gyülekezetünkben. 5 év után, amikor kislányunk 4 éves volt, ő elköltözött tőlünk. Ez a dolog nagyon megviselt, már élni sem akartam. (Öngyilkossági kísérletem is volt, ami kis híján sikerült.) Azt gondoltam, nincs semmi értelme az életnek. Teljesen szembe fordultam Istennel, sokáig még a létezését is tagadtam, és kerültem minden olyan helyet, ahol Istenről lehetett hallani.

Ebben a zavarodott állapotomban megismertem egy férfit, akivel utána együtt éltem, de házasság nélkül, mert akkor azt vallottam, hogy a házassági papír nem köt össze. Ebből a kapcsolatból született egy kisfiunk, aki akkor sok örömet jelentett nekem, és valamilyen célt és értelmet jelentett az életemben. Sajnos ez az ember az alkohol rabja volt. Addig soha nem találkoztam olyan emberrel, akinek ilyen problémái voltak. Nehezem-viseltem, amikor az alkohol hatása alatt volt. Nem veszekedett, de rossz volt látni a tehetetlen állapotát. Már odáig jutottam, hogy ennek az életnek sincs semmi értelme.

Ekkor mindenféle könyveket kezdtem olvasni válogatás nélkül. Az olvasásba menekültem. Így került a kezembe a Joni-ról szóló könyv (egy 17 éves lány, aki fejesugrás közben balesetet szenvedett, és ennek következtében a vállától lefelé teljesen megbénult). Ő a könyvben leírja, hogy hogyan jutott el odáig, hogy megtalálja élete értelmét.

Én is ezt kerestem, ebben a keresésbe voltam, amikor egy karácsony este ismert éneket hallottam kintről (nem magyarul énekeltek de én jól ismertem a magyar változatot). Ez az ének annyira megfogott, hogy fogtam a gyermeket, és elmentem a gyülekezetbe. Ahogy ott ültem, és hallgattam a gyermekek szolgálatát, akik olyan énekeket és verseket mondtak, amiket én is jól ismertem valami megmozdult bennem. Utána következett az igehirdetés, aminek a végén a következő kérdés hangzott el: "Megszületett-e a te szívedben is ma a megváltó (Jézus)?"

Ez a mondat szíven talált. Olyan volt, mintha álmomból ébresztetek volna fel. Ma is történhet ilyen, nem csak akkor, 2000 évvel ezelőtt? Ekkor ébredtem rá arra, hogy elveszett bűnös vagyok, és most van itt annak az ideje, hogy Jézushoz jöjjek, különben örökre elveszett maradok. Nem volt egyszerű megtenni ezt a lépést, de megtettem. Elfogadtam Jézust, mint személyes megváltómat, és rábíztam egész életem.

Azóta Ő (Jézus) folyamatosan formál, vezet, tanít, int, szeret. Döntésem után igyekeztem rendezni elrontott életem. (Házasságot kötöttem azzal, akivel együtt éltem, elhagytam olyan dolgokat, amikhez addig ragaszkodtam, pl. cigi stb.)

Nem bántam meg ezt a döntésemet, és neked is kívánom, aki e sorokat olvasod, hogy ismerd meg Őt (Jézus Krisztust), aki életét adta értem és érted, mert szeretett, már akkor, amikor bűnösök voltunk.

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk." Róm 5,8