Kecskeméti Baptista Gyülekezet

Kedves Gyülekezeti Tagok és Mindenki, akit érdekel!

Tegnaptól az istentiszteletek témája a János evangéliuma. Szerintem ez egy jó fórumtéma. Általában is jó lenne, ha a vasárnapi sorozatokhoz kapcsolódna egy-egy fórumtéma, de a János evangéliuma különösen jó "vitatéma". Ez persze nem jelenti azt, hogy teljes egyetértésben ne lehetne róla rengeteget beszélgetni, hiszen személyes életünkben is más-más üzenete lehet. Elég sokféle értelmezése van, és nem baj, ha segítünk egymásnak ezek között eligazodni. Tudomásom szerint vannak olyanok, akik az evangéliumok közül csak ezzel az eggyel foglalkoznak, a többi nem elég misztikus nekik, ebből az egyből viszont, elvetve az Ó- és Újszövetséget, mint méltó "szövegkörnyezetet", hajmeresztő következtetéseket vonnak le. Vannak, akik viszont csak ezt az egyet vetik el, mert a többit még tudják úgy magyarázni, hogy Jézus Isten voltát, és általában a Szentháromságot tagadhassák. Sőt azt is, hogy Jézus ezt állítja magáról. Pl. Sámuel idézte is Jézus mondatát: "Mielőtt Ábrahám lett, én VAGYOK" Jn 8,58. Az akkori zsidók értelmezték is nekünk ezt a mondatot: köveket ragadtak, ami sejteti, hogy milyen VAGYOKról van itt szó.

De ha ez mindenkinek egyértelmű, akkor tekinthetjük a beszélgetések evangéliumának ezt a könyvet, és mindenki leírhatja, hogyan találkozott legutóbb (vagy akármikor) Istennel a János evangéliumának olvasása révén.

Mit szóltok?

Gondolatébresztőnek álljon itt a kedvenc karácsonyi versem! (Amit egyébként a "kissé" túldimenzionált Karácsony című Ady-vers alternatívájaként is ajánlok ezúttal mindenki figyelmébe :-))

Reményik Sándor: János Evangéliuma

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S térmészetfölöttin fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott

Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek - mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az ige.
S az Ige testté lőn.

Fórumra fel! - Na meg igetanulmányozásra :-)

Szeretettel: Ági