Kecskeméti Baptista Gyülekezet

Szeretném megosztani veletek életem legmeghatározóbb élményét.

Gyermekkoromban a nagymamámmal jártam templomba, ahol a lelkész tanításai hatására megéreztem Isten szeretetét.
Később kerestem Istent az agy-kontrollban, a keleti vallásokban, a pozitív gondolkodás tanában, stb. Ezeket nagyon komolyan, hosszan csináltam, de nem éreztem, hogy „megérkeztem”, hiányérzetem volt.

Sok minden történt az életemben, amikről utólag már tudom, hogy Isten szólt hozzám.

De a fordulópontot az jelentette, hogy a kisfiunk ide kezdett járni a Bárányka Óvodába. Elkezdtem nézegetni a gyülekezet és az óvoda honlapját, mindenki megtérését elolvastam. Elmentem kismama körbe, női tornára, el kezdtem járni gyülekezetbe, az óvodás házicsoportba, barátkozókra.

A végső döntésemet 2008. augusztusában a Máté betegsége kapcsán hoztam meg. Kecskemétre Kiskunhalasra siettünk a kocsival a férjemmel a válságos állapotban levő kisfiunkkal. Ekkor tettem Istennek egy fogadalmat, hogy engedelmes leszek, és Neki fogok szolgálni. Tíz évet adtam magamnak, hogy bebizonyítsam tettekkel, hogy komolyan gondolom döntésemet.

De Isten máshogy gondolta. Négy hónappal később, szentestén Isten szólt hozzám. Azt gondoltam, hogy ez csak másoknak adatik meg, de akkor éjszaka személyesen nekem üzent. Az interneten egy keresztyén lány blogján kaptam ezt az Igét: „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!” (Jer. Sir. 5: 21)

Ott megérintett Isten ezen az Igén keresztül, és tudtam, hogy nincs visszaút. Döntöttem, nem várom ki a tíz évet, hanem engedelmeskedek és bemerítkezek. Istent választottam örökre, végérvényesen.

Hosszú, nagy harc volt ez az életemben, de a döntésemmel falak omlottak le bennem. Megérkeztem végre.

Azóta is nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem mondott le rólam, hogy elvezetett ebbe az óvodába, gyülekezetbe és munkahelyre.