Kecskeméti Baptista Gyülekezet

[Elmélkedés a kintről és a bentről]
 

Ha végigsétálsz bármelyik utcán, csak részben ismerheted meg az arrafelé lakó embereket. Ha lakótelepi sétát teszel vasárnap délután, az éjjelnappali, a meccsközvetítés és/vagy játékgépek, a videokölcsönző, a záras és a turkáló között egyforma ablakok, hasonló bútorok, a lecke (fizika vagy az angol) fölé hajló fejek, műanyag nyelű körömráspolyok és ferraris sörnyitók sorakoznak. Ennyire egyformák lennének a lakások és az emberek is? Látszólag.

Más a látvány, ha kertes házak közt visz az utad. Itt már jobban tükrözik a "gazda" ízlését az épületek, kis tornyok, kamerák, kapuk és rámpák, előkertecskék, infrakapuk, kertitörpék és tetőterek rejtik a ház belsejét: a "hardvert" (a falakat és a bútorokat) és a "szoftvert" (az embereket, az egereket, a kutyákat és a macskákat). De csak sejthetjük, hogyan, mert máshogy élünk kívül, mint bévül. Ennyire mások lennének ezek az emberek is? Látszólag.

Ha végigsétálsz bármelyik polc mellett a megyei könyvtárban, a könyvgerincek sorát pásztázva csak nagyjából tudod, milyen könyveket látsz. Könnyebb dolgod van, ha egy könyvelésen vagy jogi irodán vagy, számlák, rendeletek, törvények között járkálhatsz. Más a helyzet, ha a diáktársad, az osztályfőnököd, az orvosod vagy a vízvezeték-szerelőd könyvtárát nézegeted ... Vannak regények, krimik, sorozatok, atlaszok, Bibliák, albumok, mesekönyvek ... telefonkönyv is ... mégsem beszélnek egymással az emberek.

Ha végigsétálsz a 14-es buszon, csak részben ismerheted meg az utazókat. Könnyebb dolgod van, ha 1-kor lépsz fel a fedélzetre, megkönnyebbült, nevető diákokkal találkozhatsz, láthatod, ma sem volt felelés, a füzet sem maradt otthon, az osztálypénzt is sikerült behozni és ... a b-s lányok szerint holnapután mégse lesz tanítás ... Ám délelőtt kilenckor még táskákat terelgető embereket láthatsz, akik a leértékeléseket üldözik, a nyugdíjat számolgatják, talán azt is elfelejtették, hogyan nézett ki a harmadikos számtankönyvük ... Vajon megmondod-e, kiben milyen lélek lakik?

Más egy építkezést látni, figyelni, ahogy alakot ölt a belső, a "hardver", miközben hátul a füvön még ott tornáznak a "szoftverek". Fent a tetőn pedig ott egyensúlyoznak a deszkák és a gerendák. Ám, amikor a vakolat is felkerült már és a székeket is leporolták az ebédlőben, a tiszta ablakok előtt friss függönyök lógnak, kívülről is már tábla hirdeti: itten óvoda üzemel, nos akkor már nem látszik az utcáról, milyen belül a ház. Most félkész, még tele van titokkal minden szeglet, talány, milyen lesz a fal színe, meg az is, milyen játékok jutnak a "B" csoportba és milyenek az "A"-ba, melyik óvónénihez kerül a Pistike és hova a Zolika.

Fent már most is látszik a "főfedélzet" hajópadlója, a hajó teteje. Felnézek, az égen felhők rohannak, mintha mozognánk még, aztán elkiáltja magát a kapitány:

- Navigátor! Vízmélység?
- 30 öl és csökken!
- Első tiszt! Vitorlákat bevonni! Kikötünk! Szóljon Pálnak és Timóteusnak, hogy megérkeztünk!

Legérdekesebb egy könyvtárban a kötelező olvasmányok részlege. Sok-sok egri csillag, puszták népei, Goriot-apók, vörösök és feketék, egy mezőnyi Mikszáth, pár Katona …

Minden könyvnek sorsa van itt, az egyik szakadt, a másik egész rendes, ennek zsírpecsétes a belseje, abba meg egy virágot rajzolt egy lány … emitt egy várkapitány beszél a védőkhöz … másikban meg: a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak… Emitt egy köntösről szól a történet – ja igen, török idők ... Amott is egy köntösről van szó, három halálraítéltről és pár római katonáról …

Körülnézek: szinte üres most a könyvtár, falak és polcok és könyvek és betűk és lapok, igék és szent szövegek … Ezt csak mi tehetjük élővé és majd azok a lelkek, akik most még ott szaladgálnak a hinta mellett, repülőt formáznak a karjaikkal, vagy épp a mamájuk szívét hallgatják még félálomban ...