Kecskeméti Baptista Gyülekezet

Beton, vas, acél, tégla, hungarocell, zsalufa, műanyag gégecső … Kissé távolabb kertes házak, villák, garázsok, fák, gondozott gyepek, felhők, még távolabb talán a Gödöllői-dombság és a Budai-hegység tömbjei kékellhetnek. Talán. Ha megerőltetjük a szemünket.

Mit látunk?
Egy irodaházat? Egy oktatási központot vagy egy büszke újgazdag villájának első emeletét? Vagy egy fittness-termet? Nem, épülő óvodát látunk, dolgozó embereket. Alkotnak, azzal a mozdulattal, ahogy csuhéból fonnak a kérges ujjak bábut az unokának …

Mit látunk?
Óvodát az unokáknak? Igen. Mitől szép ez? Itt is csak emberek élnek majd, sóhajtanak, mosolyognak, énekelnek, esznek, isznak és alszanak. Gondolnak. Nem, nem csak emberek. Szent Szellem is, bizonyítván, a világ nem csak beton, vas, acél, tégla, hungarocell, zsalufa, műanyag gégecső… Kissé távolabb kertes házak, emberek, gondolatok, érzések …

Még nem látszott semmi az egészből, csak Máriahegy homokjában nyújtózkodtak beton-cölöpök, amikor először ismerkedtek az építők ezzel a munkával. Meg is jegyezte a vezető nekünk, hogy „kolléga” … Ezen jókat derültünk, mire ő értetlenkedve kérdezte: Melyik cégtől vagyunk? Hogyan dolgozunk? Röviden felvilágosítottuk, hogy mi afféle önkéntesek volnánk … Igaz is, kérdezte, van a városnak pénze erre az egészre? A városnak? Nem, mondtuk neki, nem dehogy. Ezt emberek állják, a gyülekezet, a saját zsebükből és hitükből, az imádságukból és karjuk erejéből … Nagy csendesség lett erre, csendes öröm … Talán angyal szállt el felettünk?

Ahogy a téglák egymásra rakódnak, úgy épül Jézus teste is. Vannak szép szögletes téglák, vannak pirosabbak, vannak hókábbak, vannak formátlanok és vannak makacsabbak is. De valahol mind egyforma, agyagból vannak ők is … Csak egyvalami változatlan: az Atya ajándéka … (Róma 3:24 új ford.)