Kecskeméti Baptista Gyülekezet

„Szüntelenül imádkozzatok…” Ef 5: 17.

Zenész vagyok. Tudom, mi a szünet jelentősége, és tudom, milyen a végtelennek tűnő zene. Na de, szünet nélküli? Hát, azt még én se nagyon sokáig bírnám…

Gyerekkoromban élvezettel figyeltem a felnőttek imáit. Voltak lelkesek és harsogók. Voltak panaszosak és sírásba fulladók. Voltak elbeszélő jellegűek, a teremtéstől kezdve, Ádámtól és Évától, a csillagrendszereken át – hosszú utat megtéve - végre eljutottunk a mába, de olyan filozofikus szinten maradva. És voltak egyszerűek is, és rövidek. Voltak nyitóimák, záróimák, áldást-mondó imák, könyörgések, és voltak dicsekvő, magabiztos imák is. Voltak örvendezők, ragyogó arccal elmondottak, és voltak kanyargósak, azt se tudtuk, hogy fogunk ebből kikeveredni… Voltak idézetek a Bibliából, és voltak olyanok, amik inkább egy újságcikkhez hasonlítottak. És a legtöbb, a kérő imádságból volt. Uram, ezt add meg, Uram, azt add meg… Köszönő imák is voltak, meg néha megbotránkoztató imák is. – Addig figyeltem csak őket, míg egyszer rám nem került a sor… Na, most én mit mondjak??? Hát, ami épp eszembe jutott. Köszöntem a szüleimet, meg a 2 nagy testvérkémet, aztán próbáltam kapcsolódni az előttem megszólalókhoz, néha szóról-szóra ugyanazt elmondtam, mint ők, esetleg kis változtatással, hogy valami eredeti is legyen benne. – Aztán nagyobb lettem, és egyre nehezebb lett az ima. Volt, hogy el is felejtettem, de legalább az asztalnál, evés előtt, meg este, lefekvés előtt elmondtam a „Jövel Jézus, légy vendégünk…”-et, vagy az „Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem…” kezdetűt.

Hatásos imáról akkor még nem tudtam. Pedig voltak körülöttem is ilyenek. De az én szelektív agyam az ilyet kidobta magából, csak a mulatságos, vagy gyötrelmes imák maradtak meg bennem.

A ’Mi Atyánk…’ kezdetűt én is tudtam, de versikeként. Néha egy-egy része hatott rám, más részei meg hidegen hagytak. Nagy, ökumenikus alkalmakon együtt mondtuk ezt. Nem mindig volt jó légköre, de néha ez is előfordult.

Aztán a dolgozatok előtt, meg az orvosi szurik előtt én is buzgó imádkozó lettem. – Egy napra… - Felvételi vizsgák, koncertek, nagyon buzgóvá bírják tenni a diákot, - a műtétek pedig a felnőtteket. Nem rosszallom ezt, én is köztük/köztetek vagyok. – Külföldi utakon eltévedtem sokszor, vagy nem volt elég pénzem taxira, a repülőm pedig indult volna: na, ilyenkor a legvallásosabb emberekkel is vetekedtem a buzgó imában: Csak most segíts meg…

Majd egyszercsak megtértem. Nem volt glória, csak beláttam azt, hogy a pokolra megyek minden imámmal együtt, ha el nem ismerem, hogy én bűnös vagyok, és szükségem van megváltásra. Nem kényszerítettek, magam döntöttem úgy, hogy Jézust nemcsak elhiszem Isten Fiának, hanem kérem, hogy jöjjön be a szívembe, az életembe, mint Megváltóm. Ezt a behívást is ima útján tettem meg. Mivel nem tudtam, hogyan kell ezt csinálni, követtem a vezető útmutatását: részenként utánamondtam a megtérés imáját. De előtte egyeztettünk, hogy kb. mi lesz benne. Tehát, egyetértettem az imával. De ez ekkor mélyről jött. Éreztem, hogy most eldől a sorsom. Élet, vagy halál múlik ezen. Örök élet, vagy örök halál. És én az életet választottam. Ezért hittem Jézusban, mint a saját megmentőmben. És aztán Ámen. – Lezártuk.

Hogy kell imádkozni? Nem tudom ma se! De imádkozom. Hol így, hol úgy. Lehet, hogy a mai gyerekek meg az én imáimon nevetgélnek, hogy sírós, hogy nevetős, hogy vicces, vagy unalmas, elvont. Nem tudom. De nem is lényeg.

A hívőket néha felkérik nyilvánosan is imádkozni. Na, ez a nagy kísértés mindenki számára! Mert közönség előtt folyik az ima! És olyan anyagból vagyunk gyúrva, hogy szeretünk tetszeni másoknak, és szép imákat kerekítünk, máskor meg dörgedelmeset, hadd hallják a többiek is! Vagy éppen egy kellően alázatosat kell mondani, akkor remegő hangon, hosszú bevezetéssel mondjuk. Ugyanaz a probléma, mint gyerekkorban!

A sok mesterkélt ima között ugyanis feltűnik egy-egy új hívő, vagy Istent kereső ember imája, ami formailag lehet, hogy nyögdécselés, vagy tétova szavak összerakása, és mégis a levegőjük olyan, mint amikor egy fülledt szobába beengedik a friss levegőt! Mert az imának van egy fontos feltétele: az ŐSZINTESÉG! Ehhez pedig meg kell puhulni, mint a húsnak, és meg kell alázkodni, mint a gyereknek a felnőttek előtt.

Az Újszövetségi fogalmi szótár ezt írja az imáról: „Az imádság minden fajta művészet ellentéte”! (Püff neki, művész barátom…) „Az imádkozás nem művészet, nem kell hozzá belső felfokozottság, vagy különleges gyakorlat. Imádkozni éppen csak akkor tud az ember, ha felhagy minden művészkedéssel, s a mennyei Atyához beszél…”

Az ima: beszélgetés. Ezt pedig mindenki tud. Kivel? A mennyei Atyával. Tehetjük séta közben, olvasás közben is, munka közben, feltéve, ha nem igényel fokozott figyelmet a munka. Lehet imádkozni kórházban, takarítás, vagy mosogatás közben, még az autószerelés, vagy házépítés se akadály… Miközben nézed a TV Híradót, éppen az imatémákat hallod!!! Én sokszor esem abba a hibába, hogy jajongok a világ gonoszságán, meg a híradósok negatív beállítottságán! Pedig csak az imatémákat adják elém! Ők az Úr embereivé is válhatnak, ha én jól állok hozzá!

Imátlanná kezdesz válni? Vagy sose szoktál imádkozni? – Itt az idő: Isten imádkozókat hív: „beszélgessünk! Mondd el, mi foglalkoztat, mi fáj, minek örülsz, mit köszönnél meg, mit kérnél.” –

Két feltétel a Mi Atyánkból:

1. bocsáss meg mindenkinek, mielőtt imádkozol! Ennek hiánya (vagyis a bosszúvágy) hatástalanítja az imádat! Nem kell szeretetet érezned, csak eldöntened, hogy megbocsátasz a téged megsértőknek. Ennyi.
2. megköszönni minél több dolgot, ez a kéréseink csomagolópapírja! És ez az Isten akarata mifelénk. (Efézusi levél 5: 18.)

Kedves Olvasó! Mindegy, hogy honnan indulsz! Sose imádkoztál, vagy már gyakorlott imaharcos vagy? Nem számít! – Imádkozni, imádkozni, imádkozni… Mert ez az Isten akarata mifelénk, emberek felé.

Nehéz-e imádkozni? – Néha könnyű, néha pedig nehéz. Nem számít, még a sóhaj is felér egy imával, ha nem tudod elmondani, mi bánt. De az élet adja a témákat: család, politika, egészség,- munkahely, vagy annak hiánya, - gyülekezet, vagy annak hiánya. Boldogság, vagy annak hiánya. Pénzproblémák, nevelési gondok, házassági gondok, sikerek, vagy kudarcok, kedélyhullámzás, depresszió, stb. – Ahol tornyosulnak a bajok, ott kell sokat imádkozni.

Másrészt, minden kezdet nehéz, az első mondat nehéz, de aztán egyre könnyebb lesz! – Amikor egyedül imádkozunk, hosszan is érdemes, erre lehet időt meghatározni! – Nyilvánosan inkább csak röviden, lényegretörően! És őszintén!!!

CODA (=záradék): Uram, köszönöm az ima lehetőségét. Azt, hogy beszélgethetünk, és akkor történnek is a dolgok. Meg azt, hogy Te válaszolsz! Kérlek az olvasókért, buzdítsd fel őket az imára! Köszönöm, az Úr Jézus nevében! Ámen! (=Úgy legyen!)